Őshonos magyar fajtánk, nemzeti büszkeségünk egyike a Magyar Óriás galamb. Kitenyésztésével kapcsolatos, pontos írásos anyag nem áll rendelkezésünkre, de az Apáról fiúra terjedő szájhagyományok alapján a törökvilágból maradt ránk. Évszázadokon át a nevét is innen kapta.

Balassa György 1901-ben kiadott könyvében Magyar házigalambnak mutatja be az olvasónak. Az időben, a Nagy-alföld városaiban tenyésztették elsősorban. Csongrád vármegye büszkesége és különlegességét képezte, bár a szomszédos vármegyékben is el van terjedve. (Balassa György.)

Winkler János 1925-ben kiadott könyvében már Óriás magyar tollaslábú házigalambnak nevezi. Tenyésztési helyként ő is Csongrád és Szentes környékét említi, de már az ország más területein is megtalálhatók. Ekkor még csak fehér színben fordult elő. A szerző felháborodva írja könyvében, hogy egyesek még ma is Búbos-gatyás galambként emlegetik ezt a gyönyörű galambunkat.

Bódy László szegedi tenyésztőtársam írásából az alábbiak csendülnek ki: Miből is áll, miből is tevődik össze ez a szép, szinte a csodával határos magyar galambfajta, amelyre inkább illik a Magyar házigalamb név? Nos, őseink tulajdonképpen a házigalambból tenyésztették ki. Az alföldi tanyavilág és a falvak ma is jellegzetes fajtája. Az ott élő parasztemberek tenyésztették ki, mint jól költő haszongalambokat. Szegeden és környékén ma is Parasztgalamb néven ismerik.

Ma már idős tenyésztőkkel, barátaimmal beszélgetve arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mi Magyar házink valójában török fajtából lett kitenyésztve. Erről az álláspontról írtak már előttem is többen szakírók és kollégák. Jómagam is úgy tudom, hogy a Római a Magyar begyes, egyes Dobos galambfajták, a Parókás, de talán a Pomerániai begyes is kapott némi szerepet a fajta kitenyésztésében. Arról viszont semmi írásos, vagy bizonyítható anyagunk nem maradt, hogy a török kivonulása után kik, mikor és hogyan alakították ki a Magyar házigalamb ősét.

A néhai Dr. Török István professzor Úr 1990-ben az alábbiakat írta a magyar óriás galamb eredetéről: Reichenbach német ornitológuskutató, Közép-Keletre utazott tanulmányútra. Magyarországon átutazva Debrecenben megszakította útját és felkereste professzor urat. Törökország, Irán, Jordánia? tehát hosszú út állt előtte a célállomásig. Miközben szót ejtettek egyes német és magyar galambfajtákról, Dr. Török István megkérte német barátját, hogy a mi kedvencünkről a Magyar óriás őséről a Török galambról is érdeklődjön. Reichenbach úr természetesen megígérte a segítséget. Többhetes útjáról visszatérve nem sok jóról számolt be barátjának a német kutató. Sajnálattal közölte, hogy legjobb tudása és akarata ellenére sem találkozott a fajtánk ősével. Nem találkozott még csak megközelítő fajtával sem.

Dr. Lóránt Szilveszter a Magyar Óriás Fajtaklub évtizedeken át volt elnöke az alábbiakat írja a fajtáról. Származását, kialakulását illetően sajnos, csak felvetésekre hagyatkozhatunk. A pontos igazságot talán soha nem tudjuk meg. De ez talán nem is baj. Ő így is a miénk, legyünk büszkék rá.

Milyen fajtákat használtak fel a tenyésztéséhez? Lenni kellett közöttük nagytestű, fésűs, lábtollas fajtáknak mindenképpen. Az elmúlt századok során olyan nagy volt a jövés-menés a Kárpát-medencében, hogy több nép galambjai is szóba jöhetnek. Már a honfoglalók találtak itt szlávokat, akik galambkedvelők voltak. Népünk hamar kapcsolatba került Németországgal (ill. az akkor létező fejedelmekkel) és Itáliával. Mindkét terület rengeteg galambfajta szülőhelye. Aztán a török megszállás. A törökök valamilyen formában biztosan "besegítettek". A török kiűzése után az itt lakók saját elgondolásuk szerint továbbtenyésztették fajtánk ősét.

A mai fajtánk a nagysága ellenére is kecses, finom, elegáns, kedves, ami egy Királynőnek tulajdonsága általában. Hát így lett nálam a Magyar óriás a Galambok Királynője!

A feledhetetlen emlékű Batta Laci bácsi az alábbiakat írja a Magyar óriás galambról: A legimpozánsabb magyar galambfajtánk, amely az általánosan ismert Óriás galambok sorában nemzetközi összehasonlításban is előkelő helyet vívhatna ki, vagy vívhatott volna már eddig is magának.

A Magyar óriás a haszongalambok, vagy ha jobban tetszik, a húsgalambok csoportjába tartozik, ami ellen - egy pár éve - a fajta tenyésztőinek egy csoportja már tiltakozott is. Felvetődött, hogy miért haszongalamb, miért nem díszgalamb a Magyar óriás? Ez a beosztás akkor vált komikussá, amikor a fajta húsgalamb termelésre való felhasználásáról cikkeztek. A fajta tenyésztésében annyi a "szépséghiány" annyi a kötelező előírás és nehézség, hogy a "dísz" jelzőt föltétlen megérdemli! A magyar galamb faunájának valóban dísze!

Igen ám, de bármilyen "szépséget" mutat is egy példány, bármennyire mély és szép a színe, szabályos a rajza, széles és ép, tiszta a lábtollazata, ha kicsi paródiának tűnik a neve! Óriásnak kell lennie! És egy újabb de! Hiába óriás, ha kicsi, a nagy testhez aránytalan a feje, hiányos a fésűje, mélyen fekszik, ha hiányzik a sörény a tarkón.

Az óriásság és a részletek teljes szépsége együtt teszi impozánssá a látogatók és kívánatossá a tenyésztők szemében. Azaz, nem húsgalamb és nem díszgalamb, hanem Magyar óriás, amely egészében ér részleteiben, egyes testrészeiben és egész önmagában a fajtaleírásnak megfelel.

Milyen is valóban egy szemet-lelket gyönyörködtető Magyar óriás galamb? Elsősorban legyen óriás testű, széles mellű, arányosan a test nagyságához képest megfelelő hosszú, alacsony állású, 15-18 cm-es lábtollazattal rendelkezzen. Feje nagy és fültől fülig érő körfésű díszítse. Tollazata feszes, nem lógósa a szárnyak. Az egyszínűek élénk (fekete, fehér, sárga, vörös, kékszalagos) a kék beütéstől mentesek legyenek. A tarka és babos változatban csak kétszínűek lehetnek. A háromszínűség kizáró tényező.

A fajta tenyésztését az MGKSz. Hatáskörén belül működő Magyar Óriás Galambtenyésztők Fajtaklubja irányítja. Tagjai rendszeresen részt vesznek az Országos Nemzeti Galambkiállításokon ill. a Fajtaklub kiállításokon. A Fajtaklubnak ma már osztrák, német, szerb és svájci tagjai is vannak. Legfőbb feladatunk a Magyar óriás fajta, mint őshonos magyar galambfajtánk és nemzeti büszkeségünk egyikének megmentése a jövő számára. Örömmel várjuk azokat a fajta tenyésztése iránt érdeklődő galambászokat, akik elkötelezettséget éreznek a Magyar Óriás galamb iránt, és egyesületi tagsággal rendelkeznek.